Dráma és aikidó

A dráma, akárcsak az aikido, mozgó zen. Az aikidóban is alázattal követjük az akciót kezdeményező ukét, megpróbáljuk minél teljesebben megérteni mozgását, mozgásának irányát, terveit és előkészületeit, hogy az akciónak leginkább megfelelő (adekvát) választ adhassunk. Az uke ugyanakkor igyekszik minél pontosabban alkalmazkodni a torihoz, hogy így, védekezését megértve a lehető legkevesebb ponton keletkezzen akadály a köztük áramló energia számára. Ha az uke és a tori összehangolódása elég jó, mindeketten megtapasztalják, hogy az egyébként mindkettejükre veszélyes, az erőben gyűrődéseket keltő akció: a támadás és a védekezés egyaránt kisimulnak egy magasabb szemléletben. A támadó és a védekező megtapasztalja, hogy mozgásuk ugyanannak az akciónak a két oldala, és összekapcsolódva a küzdelmet tánccá alakítják. Pszichodramatikusan fogalmazva tele jön létre köztük: egymás elég pontos észlelése.

Így hangolódik egymásra a drámavezető és a protagonista is. Az akció mindkettejük számára veszélyes: a teljes személyiségük integritását kockáztatják, a protagonistátnak ijesztő saját személyiségében elmerülni, a vezetőnek ijesztő magát meghaladva belépni a másik világába, de bízva az egymásra hangolódásban, azaz abban, hogy egyre jobben percipiálják egymást az akció során, mindketten hisznek abban, hogy egy magasabb szemléletben ki tudják simítani az élet gyűrődéseit.