A szerep nem egy énrész / Role is not a part of personality

A szerepet akkor értjük meg jól, ha nem az én részének tekintjük: hiszen a személyiség teljes egésze mozgásba lendül, amikor egy szerep aktiválódik. Ilyenkor a teljes személyiséget kitölti a szerep, a személyt és a szerepet egységben érzékeljük. A szerep a személyiség egyik működési módja.

Amikor a dramatikus színpadon valamilyen "énrész" jelenik meg, például az intellektus, azt a szereplőt is úgy kell kell kezelni, mint az önálló személyiséget. Ilyenkor úgy tekintjük a szerepet, mint a protagonistát, aki intellektuális, aki rendelkezik az intellektussal, akinek az intellektussal rendelkező szerepe aktív.

Ez az, ahogy én Max Clayton szavait legutóbb megértettem.

We understand the concept of role well, if we do not handle it in the same way as we do it with the parts of personality. When a role becomes active, the whole personality is in move, the whole personality is filled up with the role, we percipiate the role and the personality in unity. Role is a working method of the personality.

When a "part of the personality" steps on the stage, for example the intellect of the protagonist, we have to handle that role in the same way, as we do it with an independent personality. In such a situation we see this role as the protagonist being intellectual, having intellectual power, whose "being intellectual"-role is active.

I understood in this way the words of Max Clayton.