Dráma és aikidó

A dráma, akárcsak az aikido, mozgó zen. Az aikidóban is alázattal követjük az akciót kezdeményező ukét, megpróbáljuk minél teljesebben megérteni mozgását, mozgásának irányát, terveit és előkészületeit, hogy az akciónak leginkább megfelelő (adekvát) választ adhassunk. Az uke ugyanakkor igyekszik minél pontosabban alkalmazkodni a torihoz, hogy így, védekezését megértve a lehető legkevesebb ponton keletkezzen akadály a köztük áramló energia számára. Ha az uke és a tori összehangolódása elég jó, mindeketten megtapasztalják, hogy az egyébként mindkettejükre veszélyes, az erőben gyűrődéseket keltő akció: a támadás és a védekezés egyaránt kisimulnak egy magasabb szemléletben. A támadó és a védekező megtapasztalja, hogy mozgásuk ugyanannak az akciónak a két oldala, és összekapcsolódva a küzdelmet tánccá alakítják. Pszichodramatikusan fogalmazva tele jön létre köztük: egymás elég pontos észlelése.

Így hangolódik egymásra a drámavezető és a protagonista is. Az akció mindkettejük számára veszélyes: a teljes személyiségük integritását kockáztatják, a protagonistátnak ijesztő saját személyiségében elmerülni, a vezetőnek ijesztő magát meghaladva belépni a másik világába, de bízva az egymásra hangolódásban, azaz abban, hogy egyre jobben percipiálják egymást az akció során, mindketten hisznek abban, hogy egy magasabb szemléletben ki tudják simítani az élet gyűrődéseit.

God's auxiliries / Isten segédénjei

Universe is the scene of God's drama, all of us are the auxiliaries of him.

Az Univerzium Isten drámájának színhelye, és mi mind az ő segédénjei vagyunk.

Dráma és zen

Zerka Moreno azt írja egy helyen, hogy amikor drámát vezet, zen állapotban van: mindent elfogad, mindent befogad, semmit sem tör meg, alázattal hagyja áramolni a dolgokat. Máshol azt mondja: a tele a másik ember teljes valóságának minél tökéletesebb érzékelése. Azt hiszem a zen elmélkedés, a zen üresség és a buddha-természet fogalma, valamint az élet egységének elképzelése drámavezetőként közelebb vihet a másik személy minél teljesebb megtapasztalásához.

A zen mesterek szerint az életet csak az élet értheti meg, az élet pedig mozgás, akció, áramlás és lendület.

Egy zen koan:

Egy nap Banzan a piacon sétált, és meghallotta, amint egy vevő így szól a mészároshoz:
- A legszebb darab húst kérem!
- Itt minden a legszebb! - válaszolt a mészáros, - nem talál egyetlen darab húst sem, amely ne a legszebb volna.
Ekkor Banzan megvilágosodott.

A szerep nem egy énrész / Role is not a part of personality

A szerepet akkor értjük meg jól, ha nem az én részének tekintjük: hiszen a személyiség teljes egésze mozgásba lendül, amikor egy szerep aktiválódik. Ilyenkor a teljes személyiséget kitölti a szerep, a személyt és a szerepet egységben érzékeljük. A szerep a személyiség egyik működési módja.

Amikor a dramatikus színpadon valamilyen "énrész" jelenik meg, például az intellektus, azt a szereplőt is úgy kell kell kezelni, mint az önálló személyiséget. Ilyenkor úgy tekintjük a szerepet, mint a protagonistát, aki intellektuális, aki rendelkezik az intellektussal, akinek az intellektussal rendelkező szerepe aktív.

Ez az, ahogy én Max Clayton szavait legutóbb megértettem.

We understand the concept of role well, if we do not handle it in the same way as we do it with the parts of personality. When a role becomes active, the whole personality is in move, the whole personality is filled up with the role, we percipiate the role and the personality in unity. Role is a working method of the personality.

When a "part of the personality" steps on the stage, for example the intellect of the protagonist, we have to handle that role in the same way, as we do it with an independent personality. In such a situation we see this role as the protagonist being intellectual, having intellectual power, whose "being intellectual"-role is active.

I understood in this way the words of Max Clayton.

Dynamic Role Theory - an Introduction

Dynamic Role Theory (DRT) is intended to capture intrapersonal and interpersonal dynamic phenomena in a unified framework using the basic concepts of Role Theory developed by J.L. Moreno and followers.

Role Theory considers the human soul consists of roles, and role structures. Roles are

the nature of the dynamics between roles. I supposed that with the concept of roles and connections between them that can be "warming up" or "cooling down" connections one can catch several phenomena. In this framewrok the concept of Valuing roles has a conceptual power because one just have to connect these Valuing roles with the other ones identified and the whole short and long scale dynamics (short scale: interaction of role; long scale: change of connections due to psychodrama and other efforts) can be captured.

Role categorizations

Role categorizations were developed on the field of professional psychology but one can find such categorizations in phylosophy or at the level of everyday thinking. (To be extended.)

Psychodrama uses Moreno's Role Theory extensively and developes role categorizations based on experience. (To be extended.)

The first role categorization was developed by J.L. Moreno connected to his developmental theory and used as an explanation for role development also. This categorization is quite simple, consisting of 3 or four categories: the categories of Somatic, Psychodramatic and Social roles. Later Greta Leutz gave a fouth category to these ones, the category of Transcendent roles to capture ranspersonal phenomena. These categories can be connected in some extent to basic psychodramatic techniques as doubling, mirroring and role reversal and developmental stages as the All identity, All reality in the first universe of the psyche and to the second universe. (To be cleared.)
Another role categorization was developed by Max Clayton who declared two dimensions for role categories. The first is connected to the stage of development of a role, the Size categorization. Here he defined categories as Adequate, Overdeveloped, Underdeveloped and Embrionic role categories. The other dimension deals with Role evaluation including Fragmenting, Coping and Constructive role categories. These two dimensions are clearly bond to therapeutic thinking, having both diagnostic and intervention value.

There are useful role categorizations in other fields of psychology. Transactional Analysis defines Child, Parent and Adult states, that describe the manner how an individual percieves the environment and generates responses to input. These states of mind can be used also as a role categorization (that we call TA categorization).

(To be extended.)